prédiális nemesek Szlavóniában: A várispánságok várjobbágyainak (várnemeseknek) intézménye a kk-ban végig megmaradt, akkor is, ha a királyi uradalom világi urak kezére került. A ~ 3 fajtája létezett: a kir. váraké (pl. Körös ill. Kemlek vár kerülete), az egyházaiké [a zágrábi ppség (1393: Vaska, 1396: Dombró, Iváncz), a csázmai prépság (1454), a glogoncai prépság (1303), a bélai apátság (1508) és az aurániai perjelség (1476), uradalmai] és a világiaké. Utóbbiak közül ismert a rojcsai (a 14. sz. végétől a szerdahelyi Derzsfieké: Bojcsa), grebeni (1498), kővári (1417), szentgyörgyvári (1444), gordovai (1314), zdenci (1349), szentjakabi (1450 k.), a desnicei Kapitánfiaké (1477), a décsei Rohok (1415), a monoszlai Csuporok (1465), a Szencseiek (1421, köztük 1442: Szombathely is), Vas-Megyericse (1489), Peker [Pekerszerdahely] (1450 k.), Velika (1487), Fejérkő (1476 k.), a szentléleki Kasztellánfiak birtokai (1416), az Alsániak birtokai: Bagyanovc és Kravarna (1427), Dobrakucsa (1427), Szaplonca (1408), Atina (1411) és a Turbeltityek jószágai (1485), s eddig ki nem kutatott birtokoké. A prédiális kerületek a katonáskodásban és a bíráskodásban (vsz. az adózásban is) elsősorban földesuraiknak voltak alárendelve. Kebelbeli alispánok (comes terrestris) alatt éltek, akik a földesúrtól kirendelt ispánnal együtt intézték ügyeiket a kir. által szentesített törv-ek és a szokásjog alapján, így pl. Körös vm-ben önálló egységet képeztek, ahol már 1350: állandóan 2 emberük ült a nemesi ítélőszéken. 88

Csánki 1891:120.